Phoenix-MEISE
Magya Kupa Elődöntő
Törökbálint, 2009.05.02
Jv.: Odor, Vörös

Phoenix Fireball SE - MEISE: 10-5 (3-3; 2-0; 5-2)

MEISE: Kis – Ambrus(0+2), Antal(0+1), Balla, Bartók(1+0) Csutorás(1+0), Gulyás(0+1), Krecz(2+0), Leitner, Suszták(1+0)

Edzők: Papp Péter, Leitner Tamás

Verőfényes napsütésben és jó hangulatban indultunk el szombat reggel Egerből. Sajnos a felutazással problémák akadtak így Timit otthon kellett kapni + a buszunk úgy megvolt tömve (férőhelyek híján) hogy hol egy lábbal – hol egy karral találkozhattál akármerre próbáltál fordulni. Eszter szintén nem tudott a meccsre utazni velünk.

Az iskolába lépve ugyanaz a látvány fogadott minket mint 3 hete: ellenfelük min. 3 sorral melegített a pályán. Az esélytelenek nyugalmával érkeztünk a meccsre – válogatott játékosaik számát egy kézen biztos nem, de kettőn is csak nehezen lehetett megszámolni. Mi mégis bizakodva – és győzni akarással érkeztünk a meccsre.

Nem volt meg 2 sorunk – de legalább cserélni tudtunk. Hátul 2-2 hátvédpárral, elől pedig embercserékkel váltottuk egymást. Ismét sikerült álomszerűen kezdeni. Norcsi sérült volt így Verára várt a nagy feladat hogy a centermunkát megoldja. Ennek megfelelően pár perc elteltével kicselezte a védőket és nagyon szépen a hosszúba lőtte a labdát. Alig pár perc elteltével pedig Heni jelezte hogy ő sem tétlenkedik a pályán. 2-0nál az ellenfelünk lőtt egy gólt, majd jó szokáshoz híven ismét mi egyenlítettünk ki saját magunknak, sőt a hazaiak megszerezték a vezetést. De mire való egy sérült Suszták Nóri? Pontosan arra hogy 7 másodperccel a vége előtt ismét döntetlenre hozza a meccset.

Igzából számtalan lövés és helyzet jegyzett a nevünk mellett – de az eredmény még mindig x  volt. Peti és Tamás kérte hogy nyugodtjuk meg – koncentráljunk jobban főleg a bejefezéseknél, mert mint sem ér a szép támadás ha nincs eredménye. Felmentünk és Vera alig 2 perc elteltével lőtt egy „nem túl Verás” gólt: Niki lába között csorgott be -2 vel a labda. Előny a hazaiaknál ismét. A második harmadban mégjobban tartottuk a labdát és mégtöbb helyzet – kapufa volt, de szintén nem volt eredménye. Sőt az ellenfél +1et lőtt még.

Záró harmad: 5-3 van, semmi nincs lefutva: helyzeteink és az akarás megvan, az ellenfél semmivel sem jobb a gólok számát leszámítva. Nagyon, de nagyon akartuk. Emberelőnybe kerültünk, nem figyeltünk, először Vera majd társa csente el a labdát és ment 1 az 1-ben Nikire. Máris + 2 oda – fel sem tudtunk eszmélni. Még jobban be kellett gyújtani a rakétákat: először Vera majd Bogi is betalált! Márcsak 3 a különbség és még van idő! Volt…. Ismét mi növeltük az ellenfél előnyét. (Egyet itt rögtön jegyezzünk is meg – öngól lövésében múltkor is és most is mervertük a budapestieket… kár hogy ezért nem adnak érmet). Talán itt roppant össze a csapat. Egyikünk sem tehet róla személy szerint – de mégis hátrány.

Gratulálunk ellenfelünknek a győzelemhez (Verának és Szandinak külön is), valamint sok sikert kívánunk nekik a döntőben!

A nagy gólkülönbség egyáltalán nem árulkodik sima meccsről. Sőt nyugodtan ki lehet mondani: az első 2 harmad a mienk volt! Ez a csapat még nagyon fiatal, pályán lévők felének ez volt élete 2ik 3ik felnőtt meccse. Le a kalappal mindenki előtt, dicséret illetti az egész csapatot! Küzdésből és akarásból ismét jelesre vizsgáztunk!

--Antal Gabi--