MEISE: Boros - Ambrus(1+0), Antal(1+2), Aux, Báder (0+1), Balla, Bartók(1+1), Karácsony(1+0), Lõrik, Maróti, Radics, Simon(2+2), Suszták(1+1).

Egy elég szerencsétlen, talán igazságtalan vereség után érkeztünk meg Kartalra. Új csapat - igazából semmit nem tudtunk róluk. Pénteken végre megvolt az elsõ közös edzésünk, úgyhogy kicsit nagyobb kedvvel vágtunk neki ennek a meccsnek, mint 1 hete.

3 hátvéddel és 3 csatársorral kezdtük a meccset. Kezdés: Norcsika elhúzta a labdát - majd Szabó Gergõ férfimeccsen lõtt gólját szinte lemásolva: Bogi-Gabca és az ellenfél hálója volt az útvonal. Alig pár másodperccel a kezdõ sípszó után máris vezettünk. Örömünk nem tartott sokáig, hiszen egy balszerencsés kidobásnak köszönhetõen Timcsi gólpasszt adott a hazai játékosnak, aki laposan a kapunkba gurította a labdát. Egyenlõ. A gyorsan jött elõny gyorsan el is illant. Ezután megráztunk magunkat és sorra lõttük a gólokat. Elõször Bogi hálálta meg Szandinak a remek labdát, majd ismét Szandié volt a fõszerep - de ezúttal másik csatártársát szolgálta ki. Nóri góljával már 1-3-ra mentünk. Dehogy Szandi se maradjon gól nélkül, Gabca labdát csent, a mi kis vörösünk pedig nem gatyázott és a hálóba bombázta a labdát.

1-4-el fordultunk. Tekintettel arra, hogy 3 csatársorral játszottunk Peti kérte hogy dinamikusabbak, gyorsabbak legyenek a támadások. Így is történt. Mindhárom csatársorunk nagyon élt - maximálisan eleget tettünk edzõnk kérésének a gyorsaságot illetõen - azonban a labdák csak elpattantak egymástól. Így értelemszerûen pontosítani kellet ezeken. Ennek a harmadnak az eredménye pedig: elõször a rutinos Kata-Zita páros mutatta meg mit is jelent pontosan játszani, sokáig azonban nem örülhettünk, mert érkezett a válasz. Pár perccel késõbb Gabca távoli lövését még blokkolta a hazai kapus, de a kipattanót Liza könnyedén jutatta a hálóba bizonyítva, hogy nem véletlenül lett a Games gólkirálynõje. Ez a harmad azonban sok jót nem hozott már számunkra: ismét kaptunk egy gólt, abból hogy nem jól zárt össze a sorfalunk, majd újra megrezzent a vendég kapu.

A záró felvonásra visszatértünk a 2 soros játékra. Kata visszatért védõbe - így a tavalyi "klasszikus" 2 sorunk vágott neki a befejezõ játékrészre. Ebben a harmadban játszottunk úgy, ahogyan kellett volna. A jól megszokott Kitty-Zita-Kati csatársor nagyon érezte egymást - jót tett a "visszaváltás". Szinte végig nálunk volt a labda, a vendég kapust folyamatosan nyomás alatt tartottuk, és csak úgy záporoztak a lövések. Hiába… kapusuk szenzációsan védett, ha pedig nem kellett bravúr, akkor pont középre, beléje lõttük. Igazából mi is naggyá tettük a kapust - bár tehetségéhez kétség sem férhet és ahhoz sem hogy ezen a délutánon csapata legjobb játékosa volt! Ezúton is gratulálunk Neki! Egyedül Szandinak sikerült eredményesnek lenni ebben a harmadban - Norcsika pedig ismét remekül passzolt! 1mp el a végsõ sípszó lejárta után, pedig a vendégek félpályáról eleresztettek egy beívelést… ezzel pedig +1 gól került a nevük mellé.

Egy ilyen meccs után mit is tudna írni az ember? Talán leírhatnám hogy mi járt az öltözõben a fejünkben, de inkább nem teszem… Talán beszélhetnénk arról hogy "mi lett volna ha…" Van hova fejlõdni a támadások befejezésében és védekezésben, van hova fejlõdni mint csapat. Remélhetõleg most hogy már beindulnak az edzések fogunk is. De amíg ilyen gólokat kapunk addig el kell felejteni azt hogy olyan eredményt érjünk el amire képesek vagyunk - mert kétség sem férhet hozzá hogy vagyunk, amilyet ez a bajnokság megkíván tõlünk és legfõképpen amit ez a csapat saját magától megkíván és elvár. Ez az eredmény egy szoros meccset feltételez, de sajnos a valóság ennél sokkal szomorúbb…

- Antal Gabi -